Egy korábbi munkahelyemen egy elvonulás alkalmával az egyik vezetőtől hallottam egy előadásában a címben szereplő mondatot. Nem szeretnék mélyebben belemenni a jelentésébe, helyette csak egy mesét illesztenék be ide, amit a napokban olvastam egy blogon:

Ült a bölcs öreg a Város kapujában, úgy esett, hogy ő volt a Város őre. Amint ott üldögél, látja ám, hogy közeledik egy vándor az úton. Oda is ér, illendően meg is szólítja:

   – Adjon isten, öregapám!

   – Fogadj isten, fiam – feleli az öreg. – Mi járatban errefelé?

   – Én bizony szeretnék letelepedni ebben a városban. De mondd csak, öregapám, miféle emberek laknak itt? Jók-e vagy rosszak?

Az öreg visszakérdez:

   – Hát ahonnan jöttél, ott milyen emberek élnek?

   – Ó – mondja a vándor –, én egy igen barátságos vidékről jövök. Az emberek ott kedvesek és barátságosak, mindenki tiszteli a másikat, és ha történnek is összezörrenések, többnyire jóindulatúan sikerül elsimítani.

   – Szerencséd van, fiam – feleli az öreg. – Jó helyre jöttél. Ebben a városban ugyanilyen embereket fogsz találni.

A vándor ezt örömmel hallja, be is lép a kapun. Az öreg tovább üldögél, és figyeli az utat. Kisvártatva egy újabb alak tűnik fel, és jön mind közelebb a kapuhoz. Ez az újabb vándor is tisztességgel köszönti őt:

   – Adjon isten, öregapám!

   – Fogadj isten, fiam. Mi járatban errefelé?

   – Hát, én szeretnék a városban letelepedni. De áruld el nekem, milyen emberek laknak itt? Jók-e vagy rosszak?

Az öreg őt is megkérdezi:

   – Ahonnan jöttél, ott milyen emberek élnek?

A vándor elkeseredetten húzza el a száját:

   – Borzalmasak – feleli. – Azért is jövök el onnan, mert nem bírom tovább azt a tömény rosszindulatot, ami ott uralkodik. Elegem van az állandó intrikából, a becstelenségből, a gyűlölködésből.

   – Hát, fiam, rossz hírem van számodra – mondja az öreg. – Ebben a városban ugyanilyen embereket fogsz találni.